Gyakori, hogy a tárgyalóasztaltól az egyik fél rossz szájízzel áll fel. Nem ritka az sem, hogy a munkavállaló az aláírt dokumentummal ügyvédhez fordul, vagy annak érvényességét a bíróság előtt kérdőjelezi meg.

Jelen írásomban – konkrét élethelyzetekből merítve – azt kísérelem meg bemutatni, hogy a közös megegyezésben szokásosan elhelyezett mondatoknak mi a gyakorlati jelentősége. Mi az, ami megengedhető egy közös megegyezéses tárgyalás során és mi az, ami a megállapodást érvénytelenné teszi.

A közös megegyezés lényege, létrejöttének előfeltételei

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.)  A munkaviszony megszüntetése cím alatt, a 64.§ (1) bekezdés a) pontjában rögzíti, hogy a felek a közöttük fennálló munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntethetik.

Az Mt. arra, hogy a megállapodásban tartalmilag minek kell szerepelnie, nem ad iránymutatást. A bírói gyakorlat szerint amennyiben egy dokumentumban a felek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közös szándékukat és a munkaviszony megszűnésének időpontját egyértelműen kifejezik, illetve rögzítik, az közös megegyezésnek minősül, még akkor is, ha azt a felek maguk másként (pl. felmondásnak) nevezték el.

Szokásos, hogy a megállapodást az egyik fél kezdeményezi. Azt azonban nem szükséges a dokumentumban feltétlenül rögzíteni, hogy ki volt a kezdeményező fél. Ezen körülménynek legfeljebb csoportos létszámcsökkentés esetén lehet jelentősége. A munkavállaló által kezdeményezett közös megegyezés ugyanis a csoportos leépítés létszámába nem számít be (Mt. 73.§).Valójában még az sem feltétel, hogy az egyes szándéknyilatkozatok egy dokumentumban szerepeljenek. Közös megegyezés valamelyik fél ajánlata és annak másik fél általi elfogadása folytán – fizikailag több irat alapján – is létrejöhet.

Egyéb kikötések – szabad a gazda?

Munkaügyi szakemberektől is gyakran hallhatjuk azt – a kissé általánosító – kijelentést, hogy a közös megegyezésbe a felek akármit beleírhatnak. Ha akármi azért nem is írható bele, az azonban kétségtelenül igaz, hogy a közös megegyezés a munkaviszonnyal kapcsolatos számos kérdés, igény rendezésére lehetőséget, keretet ad.

Amennyiben például a felek rendelkezése alapján a munkaviszony a megállapodás megkötéséhez képest egy későbbi időpontban zárul le, azon kérdéseken túl, hogy a fennmaradó időre a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terheli-e, illetve milyen díjazás illeti meg, fontos lehet annak a rögzítése is, hogy a munkaköréből folyó jogosítványait, hatáskörét mennyiben gyakorolhatja.

Ennek különösen bizalmi munkakörökben, illetve akkor lehet nagy jelentősége, ha a felek a jogcím ellenére valójában nem barátságban váltak meg egymástól. A munkaviszony fennállása ugyanis hivatkozási alap lehet a munkavállaló részéről a munkahelyre való belépésre, a munkaeszközök használatára és ekként adatokhoz való hozzáférésre, amely a munkáltató számára komoly kockázatokat hordozhat.

A közös megegyezések tipikus eleme a munkaviszonnyal, illetve annak lezárásával összefüggő jogokról, illetve igényérvényesítésről szóló kölcsönös lemondás. Ez egyrészt mindkét fél részére garancia arra, hogy a másik fél a jövőben jogi eljárást, munkaügyi pert nem kezdeményez vele szemben. Másfelől azonban a felek saját magukat is elzárják a későbbi – a munkaviszony megszüntetésekor esetleg nem kellően végiggondolt – igények érvényesítésétől.

Fontos tehát, hogy a joglemondás elfogadása előtt mindkét fél alaposan átgondolja a potenciálisan felmerülő igényeket. Az egyértelműség kedvéért célszerű azokat a megállapodásban legalább példálózóan felsorolni. Megjegyzendő, hogy a közös megegyezés aláírásakor még objektíve nem látható körülmény – pl. később jelentkező, munkaviszonnyal összefüggő megbetegedés – miatti igényérvényesítést a tárgyalt közös megegyezéses rendelkezés nem zárja ki.Számos alkalommal előfordul például, hogy valamely alkalmazott távozása után „kihullik a csontváz a szekrényből”, a munkáltató hibákat fedez fel, amely miatt esetleg anyagi kár is érte. Ugyanígy munkavállalói oldalon is felmerülhetnek utóbb igények (pl. túlóra ellenértéke), amely a közös megegyezésben elhelyezett – fent említett – kikötés folytán jogi úton nem lesz követelhető.

A közös megegyezés lehetőséget ad továbbá arra is, hogy a felek a közöttük létrejött tanulmányi szerződésből, vagy versenytilalmi megállapodásból folyó kötelezettségeket egymás között rendezzék. Ezekre ugyanis a közös megegyezés automatikusan nem hat ki.

Érvek pro és kontra

A közös megegyezést, mint munkaviszony megszüntetési módot a munkáltatók többnyire kedvelik. A megállapodás elérése melletti fő motiváció jellemzően a jogi kockázatok elkerülése. Az aláírás érdekében a munkáltatók sokszor anyagi áldozatra is hajlandóak. Különösen igaz volt ez a régi Mt. hatálya alatt, amikor a jogellenes jogviszony megszüntetéshez a törvény még jóval súlyosabb jogkövetkezményeket fűzött, mint manapság.

Megtámadási okok – mikor alapos és mikor alaptalan a munkavállalói kifogás?A munkaviszony megállapodással történő lezárása a munkavállaló számára is hordozhat előnyöket. A közös megegyezés, mint jogcím például jobban mutat a későbbi elhelyezkedés szempontjából, mint ha az iratokban pl. munkáltatói felmondás szerepelne. A közös megegyezésben továbbá rugalmasabban alakíthatóak a feltételek, így például a munkaviszony megszűnésének napjára vonatkozóan, amely különösen előnyös lehet akkor, ha a munkavállalónak az új munkahelyén a felmondási ideje lejárta előtt kellene kezdenie.

A felek által aláírt közös megegyezés bíróság előtt csak nagyon kivételes esetekben érvényteleníthető sikerrel. Az erre irányuló keresetlevélben a munkavállaló munkáltató általi megtévesztésre, vagy jogellenes fenyegetésre hivatkozhat (Mt. 28.§). Az alapul szolgáló körülményeknek azonban kirívónak, súlyosan jogsértőnek kell lennie. A bírói gyakorlat meglehetősen szigorú mércét alkalmaz ebben a tekintetben.

A munkavállalók a közös megegyezés érvénytelenítése iránti perekben gyakran hivatkoznak például arra, hogy őket a munkáltató azonnali hatályú felmondással, vagy rendőrségi feljelentéssel fenyegette meg, és ők nem tudták, hogy ezekkel az intézkedésekkel a munkáltató valóban élhet-e.

Az ilyen és ehhez hasonló érvelés többnyire nem vezet eredményre. Valamilyen munkáltatói intézkedés vagy jogszerűen kezdeményezhető eljárás kilátásba helyezése ugyanis nem minősül jogellenes fenyegetésnek, amelyet a törvény a megállapodás érvénytelenségéhez megkíván. A munkavállaló előtt is ismert tények jogilag nem megfelelő értékelése a megállapodás érvénytelenségét ugyancsak nem eredményezheti, figyelemmel arra is, hogy ez általános hivatkozás lehetne más típusú szerződések vonatkozásában is.

A munkahelytől való elválás még közös megegyezéssel sem mindig teremt rózsás helyzetet

A munkavállalók gyakran hivatkoznak a közös megegyezéses tárgyalás nem megfelelő légkörére, körülményeire. Tipikus kifogás például az, hogy munkáltatói oldalon többen (ketten, hárman is) jelen voltak, míg a munkavállaló egyedül volt és a házastársát, ügyvédjét, barátját stb. sem hívhatta fel.

Szokásos munkavállalói kifogás továbbá az is, hogy nem engedték ki a tárgyalás helyszínéül szolgáló irodából, nem vihette haza az elé tárt iratokat, nem mutathatta meg azokat az ügyvédjének az aláírás előtt.

A fentiek ugyancsak olyan jellegű hivatkozások, amelyek mentén a bíróságok a közös megegyezés érvénytelenségét jellemzően nem állapítják meg. Azok ugyanis a munkavállaló döntési szabadságát nem korlátozzák, akarati hibát nem eredményeznek.

A közös megegyezés munkavállaló általi sikeres megtámadásához olyan kirívó munkáltatói magatartás szükséges, amely ténylegesen megakadályozza a munkavállalót abban, hogy szabad akarata szerint cselekedjen. Ez olyan helyzeteket jelent, amikor a munkavállalónak nincs valós választása a megállapodás aláírása és annak megtagadása között.

Ilyen eset lehet például az, amikor a munkavállalónak bizonyíthatóan nem volt lehetősége az elért tárt dokumentum tartalmának megismerésére, annak aláírására ennek hiányában – néhány perc leforgása alatt, erős pszichés vagy fizikai ráhatással – kényszerítették.

Tipikusan ide sorolható továbbá a munkavállaló személyi szabadságának korlátozása. Például kulcsra zárják az ajtót és nem engedik ki, amíg alá nem írja a megállapodást. A munkavállaló elleni testi erőszak útján, tettlegességgel elért aláírás vitán felül a megállapodás érvénytelenségét eredményezi.

A tapasztalatok szerint azonban a munkavállalók az általuk aláírt közös megegyezést többségében nem valamilyen valós és súlyos munkáltatói jogsértés, sokkal inkább egyéni érzékenységek, szubjektív sérelmek okán támadják meg bíróság előtt.

Az esetek egy részében pedig a munkavállaló valójában csak otthon, hozzátartozói, barátai hatására gondolja meg magát és éli meg utóbb úgy a történteket, hogy elbántak vele. Ilyen esetekben a motiváció előbb-utóbb a peres eljárásban is felszínre kerül. Jellemző, hogy a munkavállaló a rossz lelkiállapota bizonyítására az őt a per megindítására ösztönző hozzátartozóját kéri tanúként meghallgatni.

A fenti körülményekre és főként az utólagos hozzátartozói észrevételekre jogi igény azonban sikerrel nem alapozható.