Belgiumban a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó általános jogszabály “egyenlőségformulája” (equivalence rule) alapján a kölcsönvevőnél a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók az állandó alkalmazottakéval megegyező bérben részesülnek, és foglalkoztatásuk is ugyanolyan feltételekkel és tartalommal történik, mint az állandó alkalmazottaké. Spanyolországban a szabályozást azzal a céllal módosították 1999-ben, hogy garantálják a fizetések egyenlőségét kollektív megállapodásokkal azokban az ágazatokban, amelyekben jellemző a munkaerő-kölcsönzés. A jogszabály azt is megköveteli a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségektől, hogy a bérköltségek (paybill) 1 százalékát felnőttképzésre fordítsák (a kollektív megállapodás által megkövetelt 0,25 százalékon túlmenően) az esélyegyenlőség érdekében. A jogi keretek Portugáliában is megteremtették a bérek egyenlőségét és a munkavégzés állandó alkalmazottakéval megegyező feltételeit. A finn jelentésből az derül ki, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozó munkavállalók foglalkoztatásának feltételei megegyeznek a határozott idejű munkaviszonyban álló munkavállalók alkalmazási feltételeivel, valamint ugyanazok a társadalombiztosítási és szociális juttatásokkal kapcsolatos szabályok vonatkoznak rájuk is, mint a többi munkavállalóra. Luxemburgban a munkaerő-kölcsönzésre és a munkavállalók munkavégzésre történő átengedésére vonatkozó jogszabály szerint a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló bére nem lehet alacsonyabb, mint az a bér, amit a kölcsönvevő által ugyanazokkal a feltételekkel, állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállaló keresne.

Hollandiában az 1998-as jogszabály-módosítások az egyenlő bérre vonatkozó klauzulát nem érintették, de a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségnél kötött kollektív szerződés eltérhet ettől. Franciaországban a munkavégzésre munkaerő-kölcsönzés keretében átengedett munkavállaló bérét az ugyanolyan képzettséggel rendelkező, próbaidő után véglegesített munkavállaló bére alapján állapítják meg. A munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók jogosultak egy, a munkavégzés végén járó pénzösszegre, amely annyi, mint a kölcsönvevőnél a munkaerő-kölcsönzés keretében végzett munkáért kapott összes bér 10 százaléka, joguk van továbbá egy másik 10 százalékos kompenzációra a fizetett szabadság helyett, mivel erre nem jogosultak. Létezik egy kötelezően fizetendő képzési adó, ami a bérköltségek 2 százaléka, s amely magasabb, mint a máshol előírt 1,6 százalék.

Görögországban a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók bére nem lehet alacsonyabb, mint az a bér, amit a kölcsön vevő vállalatnál kötött kollektív szerződés megállapít, és semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a Nemzeti Általános Kollektív Munkaügyi Megállapodás (National General Collective Labour Agreement) által megállapított bér. Olaszországban a nemzeti kollektív megállapodásokat ugyanúgy kell alkalmazni a kölcsönvevőnél a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra, mint másokra, így ugyanolyan bért kell kapniuk, és ugyanannyi szabadságra jogosultak. Ugyanolyan szociális jogokat élveznek, és a munkaidőre vonatkozó szabályok rájuk is vonatkoznak. Írországban jogellenes elbocsátás esetén az írott jog a munkaerő-kölcsönzés keretében munkavégzésre átengedett munkavállalót a kölcsönvevő alkalmazottjának tekinti. A munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókat az alkalmazás során egyenlő bánásmódban kell részesíteni. Ausztriában a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés idejére a kölcsönvevőnél kötött kollektív szerződés hatálya kiterjed a munkavégzésre átengedett munkavállalóra. Azonban az egyes munkavégzések közötti időtartamban a fizikai munkásokra a munkaerő-kölcsönzés céljából alkalmazott munkavállalókra kiterjedő kollektív megállapodás, míg a szellemi munkakört ellátókra az ipari és kereskedelmi vállalkozásoknál fizetésben részesülő (salary earner) munkavállalókra kiterjedő kollektív megállapodás vonatkozik. Ez utóbbit akkor is alkalmazni kell, ha a kölcsönvevőnél hatályban lévő kollektív szerződés kevésbé előnyös előírásokat tartalmaz. 2004 óta Németországban az ügynökségek kötelesek garantálni azt, hogy a kölcsönvevőnél a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók ugyanannyi fizetést kapjanak és ugyanolyan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozzanak, mint a többi munkavállaló, hacsak kollektív szerződés másképp nem rendelkezik. Hasonló kivétel tehető munkanélküliek esetében.

Az Egyesült Királyságban nincs az egyenlő bérezésre vonatkozóan előírás – az olyan jogszabályok közvetett hatásától eltekintve, mint például a nemzeti minimálbért előíró szabályok. A munkaerő-kölcsönzés céljából alkalmazott munkavállalók a “munkavállaló” (worker) jogszabályi definíciójából következő jogokat élveznek, többek között az éves fizetett szabadságra való jogot, azt, hogy legalább a nemzeti minimálbérnek megfelelő bért kapnak, valamint betegség, illetve szülés esetén jogszabályban rögzített segélyben részesülnek. Azonban – mivel szűkebb értelemben nem minősülnek “alkalmazottnak” (employee) -, kizárhatóak olyan jogosultságokból, amelyek a törvény által szabályozott felmondáshoz, jogszerűtlen elbocsátáshoz, létszámfelettivé váláshoz vagy a szülési szabadságról a munkahelyre történő visszatéréshez kapcsolódnak.

Kölcsönzési korlátok

Munkaerő-kölcsönzés igénybevétele – csak jogszabályban meghatározott ok esetén

Néhány országban pontosan meghatározzák, hogy mely okokból lehet igénybe venni a munkaerő-kölcsönzést. Luxemburgban csak olyan speciális, időszakos munkakörök esetén megengedett, amelyek nem képezik a vállalkozás szokásos vagy mindennapi tevékenységének a részét. Belgiumban a szövetségi jogszabályok értelmében a kölcsönvevő – a művészek kivételével – csak három okból folyamodhat munkaerő-kölcsönzéshez: állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállaló helyettesítése, időszakos és váratlan jelentős munkateher ellátása vagy rendkívüli munka esetén. Hasonló, de több tételben megfogalmazott előírásokat alkalmaznak Franciaországban. A munkaerő-kölcsönzést az alábbi esetekre korlátozták:

– az időszakosan hiányzó munkavállaló helyettesítése,

– végleges megszüntetés előtt álló, megüresedett álláshely betöltése,

– határozatlan időtartamra kötött szerződés alapján foglalkoztatott munkavállaló munkába állásáig tartó idő,

– időszakosan megnövekedett munkateher ellátása vagy egyszeri exportmegrendelés teljesítése;

– szórványosan előforduló és pontosan meghatározott rövid távú feladatok teljesítése,

– olyan sürgős munkák elvégzése, amelyeket biztonsági előírások tettek szükségessé.

Ezek mellett a társadalmi kohézióról szóló kerettörvény (Social Cohesion Framework Act) két másik okot is megfogalmazott, amelyeket kollektív megállapodásokban kell részletesen kifejteni, és amelyek inkább a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók személyes körülményeivel kapcsolatosak, és nem a kölcsönvevő igényeivel. Az egyik ok a hátrányos helyzetben lévő munkanélküliek foglalkoztatása (például idős munkavállalók, fogyatékkal élők, fiatal munkavállalók, továbbá azok, akik alacsony szintű képzettséggel rendelkeznek), a másik kiegészítő szakképzés nyújtása.

Portugáliában a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségek kizárólag a távol lévő munkavállaló helyettesítésére, munkavállalók felvételének idejére az időszakos munkaerőigény kielégítésére, a tevékenység időszakos vagy váratlan intenzívebbé válása esetére, szezonális munka elvégzésére, speciálisan meghatározott feladatból adódó munkaerő-szükséglet kielégítésére, a szokásos munkahétnek kevesebb mint a felében végzett tevékenységben bekövetkező változások esetén, vagy olyan korlátozott időtartamú, legfeljebb hat hónapos, időszakos projekt végrehajtására kínálhatnak fel munkaerőt. Ez utóbbi esetben az időtartamot az Általános Munkaügyi Felügyelőség (General Labour Inspectorate, Inspecção General Trabalho, IGT) engedélyével meghosszabbíthatja. Spanyolországban a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségekről szóló jogszabályt 1999-ben módosították, abból a célból, hogy biztosítsák a konvergenciát. Azt a követelményt, amelynek értelmében a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalóknak ugyanannyi bért kell fizetni, mint az állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállalóknak.

Meghatározták azt is, hogy a vállalatok milyen törvényes okokból kifolyólag vehetik igénybe a munkaerő-kölcsönzést.

Ezek a következők:

– speciális munka vagy szolgáltatás elvégzése;

– igénybe vehető a piaci körülményekre tekintettel, a feladatok felhalmozódására vagy nagymértékű megrendelések esetén;

– olyan munkavállalók helyettesítése, akiknek joguk van munkahelyük részükre történő fenntartására (job reservation right); vagy

– üres álláshely időszakos betöltése.

Kölcsönzött munkaerő igénybevétele Olaszországban a termelés során felmerülő munkaerő-szükséglet kielégítése vagy távol lévő munkavállaló helyettesítése esetén megengedett. A kölcsönvevőre vonatkozó nemzeti kollektív megállapodás is meghatározhat korlátozásokat a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók igénybevételére és arányára vonatkozóan. Norvégiában munkaerő-kölcsönzés keretében csak akkor foglalkoztatható munkavállaló, ha a törvény az adott helyzetben a határozott idejű munkaszerződés kötését is megengedi, például távolmaradás (munkahelyi távollét) vagy megnövekedett munkateher esetén, de a szociális partnerek megállapodhatnak korlátozott időtartamra egyéb lehetőségekben is.

Az Egyesült Királyságban és Németországban nincsenek korlátozások a munkaerő-kölcsönzés igénybevételének okaira vonatkozóan, de Németországban a kölcsönvevőnél működő üzemi tanácsot előzetes együttdöntési jog (prior co-determination right) illeti meg munkaerő-kölcsönzés esetén az Üzemi Alkotmányról szóló törvény (Works Constitution Act), valamint a szövetségi munkaügyi bíróság döntése alapján a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók munkaidejével kapcsolatban.

Az időtartamra vonatkozó korlátok

A kölcsönzés időtartamára szigorú szabályok vonatkoznak Görögországban, ahol a munkavégzésre történő átengedés teljes időtartamát tekintve a kölcsönvevő a munkavállalót nyolc hónapnál hosszabb ideig nem foglalkoztathatja. Ha ezt az időbeli korlátot túllépik, úgy kell tekinteni a kölcsönbeadó és a munkavállaló által kötött szerződést, mint amely automatikusan átalakult a kölcsönvevő és a munkavállaló közötti, határozatlan idejű munkaszerződéssé. Luxemburgban a munkavégzésre történő átengedés teljes időtartama nem haladhatja meg adott pozícióban foglalkoztatott adott munkavállaló tekintetében a 12 hónapot, amelybe már bele kell érteni a kétszeres meghosszabbítás lehetőségét is, kivéve a szezonális munkák esetét. Az előírások megszegése – hasonlóan Görögországhoz – azzal a következménnyel jár, hogy a szerződést a kölcsönvevővel fennállónak kell tekinteni, amely határozatlan időre szól. Franciaországban a munkaerő-kölcsönzésnek sem a célja, sem az eredménye nem lehet az, hogy egy munkakört “hosszú időtartamra töltsenek be”, feltéve, hogy az a kölcsönvevő “szokásos és állandó tevékenységéhez” kapcsolódik. Egy szerződés időtartama maximum 18 hónap lehet, beleértve a meghosszabbításokat is. Írországban a szerződések időtartamát vagy meghosszabbítását nem korlátozzák, de a hatóságoknak joguk van a szerződések meghosszabbítását ellenőrizni abból a célból, hogy megállapítsák, annak célja a jogszerűtlen elbocsátásra vonatkozó szabályok megkerülése-e. Mindez a jelentések szerint csökkentette a jogellenes gyakorlat előfordulását.

Portugáliában és Belgiumban a munkaerő-kölcsönzés igénybevételének maximális engedélyezett időtartama attól függ, hogy miért folyamodnak ehhez a foglalkoztatási formához. Portugáliában, amennyiben az ok az állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállalók időszakos helyettesítése, a szerződés időtartama megegyezik a munkaerő-kölcsönzés alapjául szolgáló ok fennállásának időtartamával.

Más ok esetén az időbeli korlátok a következőképpen alakulnak:

– munkavállalók toborzása esetén hat hónap;

– a munkaterhelésben bekövetkezett időszakos vagy rendkívüli növekedés esetén 12 hónap (amely hatósági engedéllyel meghosszabbítható);

– szezonális munka esetén minden évben hat hónap, ameddig a munka szezonális jellege indokolja;

– speciálisan meghatározott feladat ellátása esetén hat hónap, amely hatósági engedéllyel szintén meghosszabbítható.

Belgiumban a munkaerő-kölcsönzés időtartamának korlátozása az igénybevétel oka szerint változik, valamint függ attól is, hogy a szakszervezet egyetért-e a kölcsönzéssel. Például, amennyiben egy állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonya szünetel, a munkaerő-kölcsönzés megengedett a szünetelés időtartamára. Ahol a szerződést megszüntették, az időbeli korlát hat hónap, azzal, hogy ezt meg lehet hosszabbítani újabb hat hónappal, amennyiben a szakszervezet ehhez hozzájárul. Rendkívüli munka esetén a leghosszabb időtartam általában három hónap. Be kell szerezni a szakszervezet előzetes egyetértését az állandó jelleggel foglalkoztatott személyzet helyettesítése esetén, illetőleg az időszakosan megnövekedett munkateher ellátásakor. Ez utóbbi esetben az időtartam hosszában a partnerek megállapodhatnak.

Az ágazatokra és foglalkozási ágakra vonatkozó korlátozások

Noha Belgium a jelek szerint egyike azoknak az országoknak, ahol a munkaerő-kölcsönzést igen részletesen szabályozzák, néhány ágazati és foglalkozási ágra vonatkozó megszorítást enyhítettek az utóbbi években. A munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók mezőgazdaságban, kertművelésben és vendéglátóiparban (szállodák, éttermek és vendéglátás) történő alkalmazását tiltó szabályokat 2005 elején hatályon kívül helyezték, valamint 2001-ben engedélyezték alkalmazásukat az építőiparban is. Ez utóbbi esetben munkaerő-kölcsönzés kizárólag olyan munkavállalók helyettesítésére vehető igénybe, akiknek a szerződése szünetel, illetve az időszakosan és rendkívüli módon megnövekedett munkateher miatt. A munkaerő-kölcsönzés tilos, illetve korlátozott bizonyos veszélyes munka ellátása esetén és a közszférában, ahol kizárólag szerződéses hivatalnokok (contracted officials) helyettesítésére vehető igénybe a kölcsönzés. A kinevezett állományba tartozókat tehát kizárták a kölcsönzésből.

Spanyolországban a szabályozás 1999-ben végrehajtott reformja megtiltotta munkavállalók munkaerő-kölcsönzés keretében történő átengedését veszélyes munkakörök ellátására; munkaerő-kölcsönzők, vagyis az egyes ügynökségek között; és a közigazgatás részére – kivéve a közvélemény-kutatás elvégzését. Hasonlóan Spanyolországhoz, Portugáliában a munkaerő-kölcsönzésről szóló, 1989-es jogszabály alapján a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók nem végezhetnek veszélyes munkát, nem dolgozhatnak az építőiparban. Franciaországban nincs kifejezett ágazati megszorítás, de a gyakorlatban ritkán fordul elő munkaerő-kölcsönzés a közszférában, mivel ezek a munkáltatók jobban “kedvelik” az időszakos foglalkoztatás kevésbé drága formáinak az igénybevételét. Németországban 2004-ig a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségek nem kölcsönözhettek munkaerőt az építőipar részére, fizikai munkakör ellátására. Ugyan megmaradt az a korlátozás, amely szerint a kollektív munkaügyi megállapodásokat mind a kölcsönbeadóra, mind a kölcsönvevőre alkalmazni kell, jelenleg azonban ilyen kötelező érvényű megállapodás nem létezik. Norvégiában, amennyiben ez szociális megfontolások alapján szükséges, az állam megtilthatja a munkaerő-kölcsönzést a munkavállalók bizonyos csoportjai tekintetében vagy bizonyos területeken, de mindeddig erre nem került sor.

Új és leendő tagállamok

A munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállalók jogi státusa

Három államban (Bulgária, Ciprus és Litvánia) nem határozható meg kifejezetten a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállalók jogi státusa, mert a jogi keretek kevésbé fejlettek, vagy inkább a munkaközvetítőkre, és nem a munkaerő-kölcsönzésre vonatkoznak. Az észt, lett, máltai és lengyel szabályok szerint a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállalók munkáltatója jogi értelemben a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökség, a kölcsönbeadó. Csehországban, Magyarországon, Romániában, Szlovéniában és Szlovákiában a munkáltató szintén a kölcsönbeadó, az ügynökség azzal, hogy számukra a kölcsönzés céljából történő munkaerő-alkalmazás mind határozott, mind határozatlan idejű szerződés alapján egyaránt megengedett.

Engedélyezési feltételek

A legtöbb ország a közelmúltban bevezette az engedélyezési eljárás bizonyos formáit. A kivételek Litvánia és Ciprus, ahol az engedélyezés általánosságban a magán-munkaerőközvetítő ügynökségekre vonatkozik. Ebben a két országban a munkaerőt inkább közvetítik, mint kölcsönzik. A legutóbbi információ szerint Bulgáriában nincs kifejezetten a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozás – mint ahogyan 2001-ig Magyarországon sem volt, és a kirendelés égisze alatt folyt a kölcsönzés.

Legkorábban Máltán vezették be az engedélyezési eljárást, a foglalkoztatásról és a képzési szolgáltatásokról szóló törvény (Employment and Training Services Act) 1990-es módosításával; Máltát követte Szlovénia 1999-ben, ahol az engedélyt kérőknek számos szervezeti és személyi követelménynek kell megfelelniük. Például az ügynökség szakmai személyzetének magasabb képzettséggel kell bírniuk, mint más munkavállalóknak, legalább két év szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük ezen a téren, és szükséges a szakmai vizsga is. Az ügynökségeket a munkaügyi minisztérium és a munkaügyi felügyelőség is ellenőrzi, amelyekhez évente a tevékenységükről készített jelentést kell benyújtaniuk. Csehországban a munkaügyi és szociális minisztérium adja ki az engedélyeket. Az engedély kiadása az életkorra (23. életév betöltése), a lakóhelyre, a büntetlen előéletre, az iskolai végzettségre és tapasztalatra vonatkozó követelmények teljesítésétől függ. Nincs előírva pénzügyi garancia, de az engedély kiadásáért díjat kell fizetni (ez jelenleg 10 000 CZK, mintegy 350 euró, amennyiben a vállalkozás más országba is kölcsönöz munkaerőt, és 1000 CZK, ha tevékenységét kizárólag a Cseh Köztársaság területén gyakorolja). A munkaügyi hivatal rendelkezik ellenőrzési hatáskörrel annak érdekében, hogy betartassa a munkaügyi, foglalkoztatási szabályokat, de ezt a hatáskört nem hivatalból, hanem csak bejelentés alapján gyakorolja.

A magyar engedélyezési rendszert 2001-ben vezették be [lásd a 181/2001. (VI. 30.) Korm. rendeletet!]. Lengyelországban a nyilvántartásba vételi eljárást 2002-ben kezdték alkalmazni a munkaerő-kölcsönzést is felügyelő munkaügyi minisztérium szervezeti keretei között. A cégek kötelesek részletes éves jelentést készíteni kölcsönzési tevékenységükről. Egészen a közelmúltig kötelesek voltak letétbe helyezni pénzügyi biztosítékot is, amelynek összege a lengyel átlagkereset ötvenszeresének felelt meg, de ezt a kötelezettséget 2004-ben megszüntették. A “munkáltatók szövetsége a munkaerő-kölcsönzésért” (employer organisation for TAW, ZAPT) álláspontja szerint azonban a jelenlegi nyilvántartási rendszer túl laza, szigorúbb ellenőrzésre lenne szükség.

A román engedélyezési eljárást 2004-ben alacsonyabb szintű (másodlagos) jogforrások (secondary legislation) vezették be. A követelmények között szerepel egy pénzügyi garancia, amely a szociális járulékokkal együtt számolt nemzeti minimálbér ötvenszeresének felel meg. Az engedély, amelyért a nemzeti minimálbér háromszorosának megfelelő díjat számolnak fel, 2 évig érvényes, de négyéves működést követően a cég állandó engedélyért folyamodhat. Szlovákiában az engedélyezési eljárást szintén 2004-ben vezették be, követelmény a befejezett középiskola, valamint a büntetlen előélet. Az engedély kiadásának díja 3000 SKK (mintegy 80 euró) jogi személyeknek és 1500 SKK természetes személyek esetén. Az engedély 5 évig érvényes, de kiegészítő díj ellenében meghosszabbítható. Az ügynökségeknél (kölcsönbeadóknál) munkaügyi ellenőrzés is lefolytatható a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállalók munkaügyi védelmének és a tisztességes bánásmód érdekében. Észtországban a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökséget a szociális minisztériumnak, Lettországban az állami foglalkoztatási szolgálatnak (Nodarbinatibas Valsts agentura, state employment agency, NVA) kell engedélyezni.

A nemzeti jogszabályok fontosabb előírásai

A 2004-ben csatlakozott, illetve a két tagjelölt ország több mint felében egyáltalán nem, vagy csak csekély szabályozás vonatkozik a munkaerő-kölcsönzésre (Bulgária, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia és Málta). Ez magyarázható azzal, hogy a hat ország gazdasága kicsi, amelyeket a munkaerő-kölcsönzés korlátozott mértékű igénybevétele jellemez; emellett feltételezhető, hogy kormányaik ezen a téren EU-szintű előrelépésre várnak. Magyarán arra, hogy az Unió irányelvet alkosson a kölcsönzésről. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek azonban úgy látszik, van némi befolyása ezen a téren. Litvánia ratifikálta a magán-munkaerőközvetítő ügynökségekről szóló 181. számú ILO Egyezményt, amely 2005. március 1-jén lépett hatályba, és a törvényhozás jelenleg előkészíti a kölcsönzésre létesített munkaviszony szabályozását.

Néhány olyan országban, ahol még nincsenek meg a jogi keretek, szintén előrelépés figyelhető meg mind jogi, mind politikai szempontból a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban. Észtországban például a foglalkoztatási szolgálatról szóló törvénynek (Employment Service Act), amely a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó szolgáltatók tevékenységét szabályozza, lehetséges olyan értelmezése, amely a törvény hatályát néhány munkaerő-kölcsönző ügynökségre is kiterjeszti. Ez a törvény bevezetett egy olyan engedélyezési eljárást, amely előírja, hogy az igénybevevők a szolgáltatásért ne fizessenek díjat. Hasonló a helyzet Máltán, a munkaközvetítő ügynökségekről szóló szabályokkal kapcsolatban; a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti viszonyra pedig egyaránt vonatkozik a munkaszerződésekről szóló törvény. Lettországban a munkaközvetítő cégek (recruitment company) engedély alapján működhetnek, és megengedett, hogy munkavállalókat időszakos jelleggel helyezzenek el. A munkavállalókat a kölcsönbeadó alkalmazottainak tekintik, ő állapítja meg munkavégzésük feltételeit. A határozott idejű munkaszerződésre azonban ennél részletesebb szabályok vonatkoznak, például a maximális időtartam 2 év, szezonális munka esetén 10 hónap.

Azok az országok, ahol a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogi szabályozás fejlettebb, a közelmúltban lezajlott gyors növekedést követve, bevezettek bizonyos rendelkezéseket. A főbb pontokat az 1. számú táblázat foglalja össze. Egyik állam sem korlátozza, hogy a munkaerő-kölcsönzést mely gazdasági ágazatokban vagy foglalkozási ágakban lehet igénybe venni. Egyetlen kivétel Lengyelország a veszélyes munkakörök esetén. Nincs szabály arra, hogy a kölcsönvevő milyen arányban, számban köthet szerződést munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókkal.

Románia

A munkaerő-kölcsönzés céljából történő foglalkoztatásra vonatkozó első szabályokat az új, 2003-ban elfogadott törvény tartalmazta Romániában. A jogszabályok alapján a munkaerő-kölcsönzés az alábbi esetekben vehető igénybe:

– az állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállaló időszakos helyettesítése,

– szezonális munka, vagy

– alkalmi jellegű munka ellátása.

A munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló részére nem ajánlhatnak fel annál alacsonyabb fizetést vagy kedvezőtlenebb munkakörülményeket, mint amilyenben a kölcsönvevőnél állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállalók részesülnek. Ha a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló a kölcsönvevő alkalmazottaitól eltérő tevékenységet végez, a bért a kollektív szerződésben rögzített szabályok rendezik. A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés hossza általában nem haladhatja meg a 12 hónapot, egy alkalommal meghosszabbítható, de a meghosszabbítással együtt sem lehet hosszabb 18 hónapnál.

Szlovénia

Szlovéniában a munkaerő-kölcsönzést a foglalkoztatásról és a munkanélküliség esetére szóló biztosításról szóló jogszabály az 181. számú ILO egyezményre és a 18. számú ILO ajánlásra hivatkozik, és kimondja, hogy a munkaerő-kölcsönzés nem vehető igénybe sztrájkoló munkavállalók helyettesítésére; ott, ahol a munkavégzés veszélyes; vagy az előző évben csoportos létszámcsökkentést hajtottak végre; és minden olyan esetben, amelyet ágazati megállapodás rögzít. A kölcsönbeadó nem engedhet át munkavégzésre munkavállalókat egy évet meghaladó időre folyamatos jelleggel, ha az mindvégig ugyanannak a munkakörnek az ellátására irányul. A munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók részére ugyanazt a bért és ugyanazokat a munkakörülményeket kell garantálni, mint amelyben a kölcsönvevő más, összehasonlítható helyzetben lévő alkalmazottai részesülnek.

Csehország

Csehországban egy közelmúltban elfogadott jogszabály alapján a kölcsönbeadó ugyanannak a kölcsönvevőnek legfeljebb 12 egymást követő hónapra engedhet át munkavállalót, hacsak a munkavállaló nem kérelmezi a hosszabb időtartamban történő átengedését, vagy a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállaló – helyettesítőként – szülési vagy családi szabadságon (family leave) lévő alkalmazott munkakörét látja el. A határozott idejű foglalkoztatás időtartamának ismételt meghosszabbítása maximum 2 év lehet. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő kötelesek figyelembe venni továbbá, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló fizetése és munkakörülményei nem lehetnek rosszabbak, mint a kölcsönvevő összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalójáé.

Lengyelország

Lengyelországban a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozás 2004-ben lépett hatályba. A lengyel rendelkezések rögzítik, hogy

– a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás időtartama alatt a munkavállaló nem részesülhet kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a kölcsönvevő ugyanolyan vagy hasonló helyzetben lévő munkavállalói;

– a maximális időtartam összesítve 12 hónap lehet 36 egymást követő hónapot vizsgálva, kivéve ha távol lévő munkavállalót helyettesítenek: ebben az esetben a maximális időtartam 36 hónap, azonban ettől kezdve a munkavállalót nem lehet ugyanannak a kölcsönvevőnek átengedni munkavégzésre 36 hónapig;

– a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló alkalmazása tilos, ha csoportos létszámleépítést hajtottak végre a megelőző 6 hónapban, vagy az adott munkakör tekintetében a megelőző 3 hónapban történt (egyéni) elbocsátás, valamint veszélyes munka ellátására (amely az építőiparra vonatkozik);

– elismert okok, amelyek fennállása esetén a cégek munkaerő-kölcsönzést vehetnek igénybe: szezonális, periodikus vagy eseti munka; olyan munka, amelyet a kölcsönvevő állandó jelleggel foglalkoztatott munkavállalói nem tudnak ellátni; vagy akkor, ha a kölcsönvevő állandó jellegű alkalmazottja távol van.

A munkaerő-kölcsönzés szabályai viszonylag kevés korlátozást tartalmaznak a kölcsönzés igénybevételével kapcsolatban, mivel csak annyit írnak elő, hogy a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló munka- és bérezési feltételeinek meg kell egyezniük a kölcsönvevőnél határozatlan idejű szerződés alapján foglalkoztatott, összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóéval. Magyarországon a legfőbb jogi előrelépés 2001-ben az Mt. módosításakor történt, ekkor vezették be intézményesítetten a kölcsönzést. A szabályozás meghatározta a szerződéses viszonyt és a három fél kötelezettségeit, de azonkívül, hogy sztrájk ideje alatt nem lehet igénybe venni munkaerő-kölcsönzést, kevés megszorítást vagy korlátozást tartalmazott. Az Mt. 2006-tól hatályba lépett módosítása már szabályokat tartalmaz az egyenlő bánásmóddal kapcsolatban a munka díjazásával összefüggésben, tiltja hat hónapig az elbocsátott alkalmazottak “visszakölcsönzését” a munkáltató működési körébe tartozó okból történő jogviszony-megszüntetés esetén. A leplezett és feketekölcsönzések visszaszorítása érdekében a kölcsönvevő és az átengedett munkavállaló között hozza létre az Mt. a munkaviszonyt, ha nincs a munkába lépésig a kölcsönbeadó és a munkavállaló között megkötött munkaszerződés, illetve a kölcsönbeadó nem felel meg a jogszabály támasztotta kívánalmaknak.

Önszabályozási rendszerek

Az állami engedélyezési és más szabályozási kezdeményezések a munkaerő-kölcsönzés mint önállósult foglalkoztatási forma hivatalos elismerésének tekinthetőek. Az a körülmény, hogy a munkaerő-kölcsönzés szereplői milyen hatékonyan szervezettek, nagyban függ a munkáltatói szervezetek és szakszervezetek jelenlététől és szerepétől. Függ továbbá attól, hogy az önszabályozás mely formáit milyen mértékben alkalmazzák. Azokban az országokban, ahol a munkaerő-kölcsönzés meghonosodott, és a munkáltatók szakmai társulásokba (trade association) tömörültek, a működési kódexek és a tagvállalatok akkreditációja a szabályozás hatékony eszközei. Az említett kódexek általában az alábbi feltételeket és követelményeket határozzák meg:

– a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségek belső irányítása (pl. a könyvelési módszerek);

– a kölcsönvevőkhöz fűződő kapcsolat;

– a munkavállaló és a kölcsönbeadó közötti kapcsolat, amely magában foglalja az információk titkosságát;

– a képzésre vonatkozó előírások;

– a munkabiztonság;

– a diszkriminációmentesség alapelve.

Forrás : http://munkaugyilevelek.hu

Példák

Az Egyesült Királyságban a Recruitment and Employment Confederation (REC, Toborzó és Foglalkoztató Konföderáció) a legfontosabb szakmai társulás, amely a munkaerő-kölcsönzés minden területét képviseli, működteti a “Jó gyakorlat kódexét” (Code of Good Practice) és számos más önkéntes ellenőrzési eljárást. A tagok, amelyek a munkaerő-kölcsönzési szektor 67 százalékát teszik ki, kötelesek a kódex szerint működni, emellett a REC kivizsgálja a panaszokat és felderíti az esetleges visszaéléseket. A valósnak bizonyuló visszaélések a Szakmai Követelmények Bizottsága (Professional Standards Committee) elé kerülnek, amelyben képviselteti magát mind a Szakszervezeti Kongresszus (Trade Union Congress), mind a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium (Department of Trade and Industry). A legsúlyosabb büntetés a kizárás. Ehhez hasonlóan Németországban a Magán-munkaközvetítők Német Szövetsége (Bundesverband Zeitarbeit Personal Dienstleistungen, BZA) összeállította a “Szakmai tevékenység végzésének alapelvei” című dokumentumot, amely a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségek munkavállalókkal, jelentkezőkkel, kölcsönvevőkkel, általában véve a társadalommal, a hatóságokkal és magával a szövetséggel szemben tanúsított magatartását szabályozza.

A kódex célja a minőség, az átláthatóság és az etikus magatartás. Még azokban az államokban is, ahol a munkaerő-kölcsönzés mint foglalkoztatási forma a közelmúltban jelent meg, tapasztalhatók kezdeményezések (pl. Lengyelországban és Csehországban), növelve ezzel az eszközzel a munkaerő-kölcsönzés tiszteletben tartását és elfogadottságát a lehetséges kölcsönvevők, munkavállalók és a szabályokat megalkotó hatóságok részéről. Magyarországon a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének számos kölcsönző cég a tagja.

A munkáltatók önkéntes önszabályozási kezdeményezései fontossága mellett meghatározóak a kollektív tárgyalások. Kérdés, hogy hol, miként alakultak, kizárólag a szakmai, belső berkekben folyó tárgyalások voltak-e, vagy bizonyos fokú kormányzati támogatást is élveztek-e? Érdemes különös figyelmet szentelünk az ágazati szintű megállapodásoknak.

Az EU 15 és Norvégia

Mind a 15 régi EU-tagállamban létezik a munkaerő-kölcsönző munkáltatók szövetsége, gyakran egynél több, mivel differenciálódtak a cégek nagysága vagy a régiók szerint. Ezt a 2. számú táblázat mutatja be, figyelembe véve a szakszervezetek jelenlétét és azt, hogy folytattak-e ágazati szinten kollektív tárgyalásokat. A szakszervezetek képviselete országról országra változik. Közös jellemző, hogy a tagok száma alacsony, és mivel a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségek gyakran számos különböző szektorban tevékenykednek, a szakszervezeti konföderációk ernyője alatt nem alakultak ki olyan speciális szervezetek, amelyek kifejezetten a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállalókat képviselik, kivéve Olaszországot, ahol ágazati szintű tárgyalásokat folytattak és megállapodást kötöttek.

Minden országban érdemes megvizsgálni az ágazati szintű kollektív tárgyalásokat, kivéve az Egyesült Királyságot, Írországot, Görögországot, Norvégiát és Portugáliát. Az Egyesült Királyságban egy-egy munkáltatónál kötött megállapodások egymástól elszigetelt példáival találkozhatunk. Egyik legfontosabb a fuvarozásban és más, nem specializált ágazatban foglalkoztatott munkavállalók szövetsége (Transport and General Workers’ Union) által kötött elismerési megállapodás (recognition agreement). Írországban a munkáltatói szervezet (National Recruitment Federation, NRF), amelynek mintegy 100 munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökség a tagja, nem bocsátkozik kollektív tárgyalásokba, de a szakszervezetekkel együtt elismeri egyrészt a szektorokat átfogó Nemzeti Megállapodást (National Agreement), másrészt azokat a konzultációkat, amelyek a jogszabályok módosítására irányuló javaslatokról folynak. Norvégiában a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökségek többségét, mintegy 85 százalékát a Szolgáltatók Nemzeti Szövetsége (National Federation of Service Industries, SBL) tömöríti, a munkaközvetítők szövetségén (Association of Staffing and Recruiting Services, BRF) keresztül. A munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállalók között a szakszervezeti taglétszám alacsony (egy 1998-as kutatás szerint 14 százalék). Mivel a munkavállalókat hagyományosan irodai munka elvégzésére engedik át, leginkább a HK-hoz (Handel og Kontor) csatlakoznak, amely a Szakszervezetek Norvég Szövetségének (National Confederations of Trade Unions) egyik tagja.

A HK/LO és a Norvég Kereskedő és Szolgáltató Vállalatok Szövetsége (Federation of Norwegian Commercial and Servise Enterprises, HSH) aláírt ugyan egy megállapodást, de nem sokkal ezután az ügynökségek jelentős része kilépett a HSH-ból, és a megállapodás soha nem lépett hatályba. Jelenleg ágazati szinten nincsenek folyamatban tárgyalások, és csak kisszámú kollektív megállapodás van érvényben, s csak bizonyos foglalkozásokra vonatkoznak, például a nővérekére.

A kivételként végül említendő Portugáliában a munkáltatói szervezet (Poruguese Association of Temporary Work Companies, APETT) a hivatali és szolgáltatószektorban dolgozó munkavállalók szakszervezeteinek szövetségével (Federation of Office and Services Workers’ Unions, FETESE) aláírt egy kollektív megállapodást, amely túlhaladottá vált, mivel a megállapodás tárgykörében részletesebb jogszabályokat fogadtak el, és a megállapodást nem tárgyalták újra. Más államokban az ágazati szinten folytatott kollektív megállapodásoknak fontos szerepe van a szabályozás kialakításában. A helyzetet a táblázatban országok szerint ismertetjük.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. október 13.) vegye figyelembe!

Forrás:http://munkaugyilevelek.hu